A Hastánc Kellékei
Erica-seje 2005.08.19. 22:57
Erica seje oldaláról szedtem!
A hastánc eszközei
A táncosok kölönböző kelléket használnak tánc közben, többek között kardot, kígyót, fátylat, botot vagy gyertyákat.
A fátyol az ősi időkben az istennők öltözéke volt, az istennőkultusz hagyományainak a része. A lefátyolozott nő mindig numinozitást sugároz, áhítatot ébreszt, tiszteletet kelt, elérhetetlenné, megérinthetetlenné tesz. Általában a meseszerűséget, légiességet, titokzatosságot, vagy az eltakarom-megmutatom játékos erotikáját szokták kifejezni vele, de vigyázni kell, hogy ezek ne váljanak sztereotípiákká. A legfontosabb az, hogy ne egy darab anyagként, hanem lelkünk meghosszabbításaként tekintsünk rá.
Az ujjcintányér, mely négy darab bronz vagy réz kis cintányér a hüvelyk- és a középső ujjakhoz rögzítve, hangja annyira erős, hogy rögtön felhívja magára a figyelmet, ezzel a táncos büszkeségét, életerejét, aktív jelenlétét és kisugárzását erősíti. Az ókori Egyiptomban léteztek különböző férfi, botos táncok, melyek harcos illetve önvédelmi mozdulatokból álltak. A mai napig a tánc népies jellegét erősíti, általában teljes baladi ruhában, saidi vagy baladi ritmusra táncolnak vele.
Az ókori Egyiptomban léteztek különböző férfi, botos táncok, melyek harcos illetve önvédelmi mozdulatokból álltak.
A hastáncban a bot a férfit szimbolizálja, a tánc során a nő azt fejezi ki vele, hogyan tudja irányítani,
hogyan tud játszani vele, hogyan uralja.
A gyertya eredetileg például a török esküvőt megelőző henna-szertartást kísérte:
a nők a menyasszonynak egy nagy körtáncot mutattak be az esküvő előtti éjszakán gyertyával a kezükben.
A gyertyának mágikus, védelmi szerepet tulajdonítanak. Ugyan így a kardnak is,
ami a szíriai esküvői szertartáson a férjet figyelmezteti arra,
hogy kellő tiszteletet adjon feleségének.
Egyértelmű a kapcsolat a kígyók és az ősi misztérium –kultuszok között. A kígyó összetett jelkép: mind a férfi, mind a női jelleget szimbolizálja, az önnön farkába harapó kígyó pedig a halhatatlanság jelképe.
Hascsörgő – a nézők közvetlenül a táncosnak fizettek akár aprópénzzel, akár papírpénzt dobva a táncparkettre, esetleg a táncos testére helyezve. Az antik Görögországban sok szegény családból származó nő kötött selyemövet a derekára, hogy a piactéren összetáncolja a hozományát. Napjainkban a táncosok „pénzérmékből” összerakott hascsörgője őrzi ezeknek a szokásoknak az emlékét.
|