Orientális táncok egyiptomi csillagai

Az orientális tánc egyiptomi csillagai
Az 1940-es és 1950-es években Kairó volt a közel-keleti szórakoztató ipar központja. Frissen alapított filmiparukba hollywoodi zenés vígjátékokat próbáltak meg adaptálni. Eljött a nagy nevek ideje, mint Tahiya Karioka, Samya Gamal és Naima Akef. Ők mindnyájan Kairó első valódi táncos színházában debütáltak, amely a libanoni származású táncos, "szórakoztató" Badiaa Masabni-é volt. Az első híres táncosok mozivásznon való megjelenése nagyban befolyásolja a mai táncosokat, nemcsak Egyiptomban, hanem világszerte.

BADIAA MASABNI
Akivel elkezdődött...
Ezt a táncos-énekes-színésznőt mai szóval valódi "szórakoztatónak" neveznénk. Kaszinó-színháza olyan hely volt a maga idejében, ahová feltétlen el kellett menni. A 30-as, 40-években Kairóban szinte mindenféle művész megfordult itt. Színpadán csillagok születtek! Táncosnők, mint Tahiya Karioka, Samya Gamal, Naima Akef, Beba Aizzeddin, Huriya Muhammad és Nagar Hamdi itt léptek föl először. Ugyanígy volt ez színészekkel, zenészekkel, énekesekkel is. A sokból kettőt említve: Farid el-Atrash és Muhammad Fawzi.
Badiaa Masabni valószínűleg 1892-ben született Bejrutban (más források szerint 1894-ben Damaszkuszban) szír anya és libanoni apa gyermekeként. Amikor apja szappangyárát elpusztította a tűz, családja széthullott. Badiaa és anyja együtt hagyták el hazájukat.
Keményen kellett harcolniuk a megélhetésért, női voltuk fokozta kiszolgáltatottságukat.
Badiaa Egyiptomba menekült, ahol különböző klubokban, kaszinókban kis színházi társulatokban dolgozott. Nagy szerencse érte, amikor a híres színész Naguib er-Riháni fölfedezte és a társulat sztárjává tette. 1925-ben összeházasodtak, de rövid idő után el is váltak. Badiaa saját kaszinót nyitott és hamarosan a Nílus partjára települt át. Oda, ahol ma a Cairo Sheraton áll. Olyan közismertté vált ez a hely, hogy a kairóiak a közelében lévő hidat Kubri Badiaa-nak nevezték el. Badiaa nemcsak egyiptomi művészeket hívott és támogatott, hanem külföldieket is. Szudáni táncosokat, európai cirkuszművészeket és bűvészeket is felkért. Koreográfusai szintén idegenből jöttek és színpadi műsorai, táncos színháza erős külföldi, különösen nyugati hatás alatt állt.
Ez a kulturális olvasztótégely volt az a hely, ahonnan a mai színpadi orientális tánc, a mai raks sharki (színpadi orientális tánc) stílusa a fénylő kosztümökkel, színpadi előadásokkal elindult.
Badiaa Masabni a filmvásznon is megjelent A színházak királynője című filmben. (1935, Mario Volpi)
A második világháború után csillaga kezdett leáldozni. Az 1952-es forradalom idején sok kaszinót, klubot, mozit és más a nyugati szórakoztató műfajhoz kapcsolódó helyet leromboltak. Badiaa Masabni az 50-es évek alatt végül elhagyta Egyiptomot és visszatért Libanonba, ahol 1976-ban halt meg.

TAHIYA CARIOCA
Az orientális tánc királynője
Tahiya Karioka volt az egyiptomi orientális tánc aranykorának egyik utolsó legendája. Bár elég fiatalon, 32 évesen félbehagyta táncos karrierjét, viszont színésznőként színpadon és filmben egyaránt élete végéig aktív volt.
1919. február 22-én született (más források szerint inkább 1915, esetleg 1921 vagy 1923 ) a Nílus deltájában fekvő Ismailiya körzetben. Valódi neve Badawiya Muhammad Ali el-Nidani. Apjának volt néhány hajója, amellyel Ismailiyaból Port Saidba és a Vörös-tengerre fuvarozott, abból tartotta el családját. Badawiya a hetedik feleségtől származott, aki férje halála után lányát saját családjához vitte.
Anyja családjánál sanyarú életet élt. Bátyjai a házba bezárva tartották, mint egy rabot. Még iskolába járni sem engedték. Végül 15 évesen otthonról Kairóba szökött. Majd Alexandriába (Iskanderia) ment tovább, ahol családja egyik barátnőjénél, Mahasennél töltött valamennyi időt. Mahasen rendszeresen fellépett esküvőkön és színházakban, mint énekes és táncos. Badawiya rajta keresztül ismerte meg Badiaa Masabnit, a híres táncos-szórakoztatót és kaszinó tulajdonost.
Badawiya, háttér táncosként kezdett Badiaa kairói csoportjában. A munka nagyon fárasztó volt. Naponta több előadást és néhány órás próbát jelentett, de Badawiya, aki immár Tahiyanak nevezte magát ambiciózus volt. Keményen dolgozott saját technikájának kialakításán és balett órákat vett. Végül előreléphetett a csoport szólótáncosává. Az egyik brazil tánc, a karioka speciális előadásmódja után kapta a Tahiya Karioka művésznevet.
Ahogyan idejének más híres táncosnői, ő is nagy filmkarrierbe kezdett, amelynek köszönhetően eljutott Amerikába, még a Twentieth Century Foxhoz is. Az egyiptomi színház és mozi minden nagy alakjával játszott együtt. Mind a színpadon, mind a filmvásznon való jelenlétével, a zene mély átélésével és zseniális, szívből jövő stílusával, amellyel az egyiptomi táncot előadta, nagy hatást gyakorolt a királyokra és a köznépre is. Egyidejűleg volt úrhölgy és végzet asszonya, királynő és parasztlány.
Egy rövid időt még börtönben is töltött politikai meggyőződése és aktivitása miatt. Emiatt sokat dolgozott Egyiptomon kívül, különösen Libanonban. Számos szerelmi viszonya, házassága és válása ellenére -amelyekkel teli voltak az újságok -mindig azt hangsúlyozta, az egyetlen igazi szerelem és szenvedély a tánc volt az életében.
Tahiya Karioka 1999. szeptember 20-án távozott tőlünk. Sayed Balaha egy zeneszámában állított örök emléket neki.

SAMYA GAMAL
Hollywood érintése
Mint sokan mások előtte, Samya Gamal is háttértáncosként kezdte fényes karrierjét Badiaa Masabni híres kaszinó társulatánál, Kairóban. Samya Egyiptom Beni Suef nevű körzetének egy kis falujában született Zeinab Khalil Ibrahim Mahfuzként. Marokkói anyja apjának második felesége volt és három gyermeket szült.
Hamarosan Kairóba költöztek, ahol egy szegénynegyedben éltek el-Ghuri mellett, közel a jól ismert el-Azhar és el-Hussein negyedekhez. Apja szűklátókörű, vallásos ember volt. Lányait nem engedte iskolába járni. A házban sem képek, sem tükrök nem voltak. Zeinab kilencévesen elvesztette édesanyját. Ezután élete nagyon nehéz lett. Apja verni kezdte, mostohaanyja ingyen cselédként kezelte. Később egy gyárba küldték, hogy dolgozzon és anyagilag támogassa a családot. 14 éves korában eljött otthonról és rövid ideig egyik nővérénél tartózkodott.
Mindig szeretett moziba járni és régi filmeket nézni, különösen az olyanokat, amelyekben táncjelenetek is voltak. Otthon gyakorolt és arról álmodott, hogy egyszer híres táncosnő lesz. Nagy lépés történt a megvalósulás felé, amikor egyik barátja bemutatta Badiaa Masabninak a híres libanoni származású táncos-szórakoztatónak. Badiaa háttértáncosnak szerződtette. Samya saját speciális stílusa miatt inkább szóló táncos volt mintsem kartáncos, ugyanis gondot jelentett neki a szigorú koreográfiák követése. Keményen dolgozott, balett órákat vett és gyakorolt a csoport koreográfusával, Isaac Dicksonnal, míg végül szólót táncolhatott.
Habár első előadása megbukott, nem adta fel. Engedte, hogy a zene irányítsa és nem ragadt le a fix koreográfiánál. A közönség nagyon megszerette! A csoport egyik első embere lett Samya Gamal néven. A filmbeli bemutatkozás sem váratott sokat magára. Filmkarrierje összekapcsolódott a híres libanoni zeneszerző-énekes-ud-játékos Farid el-Atrash-sal való szerelmi kapcsolatával, aki számos szerelmes dalt és táncdarabot írt neki. Sok filmben szerepeltek együtt és beutazták az egész Közép-Keletet egyik sikert a másikra halmozva.
Ő volt Faruq király legkedvesebb táncosa. Samya és Farid a képernyőn csodálatos álompárnak tűntek. Sajnos a valóságban nem voltak azok. Samya szerette volna, ha összeházasodnak, de Farid el-Atrash mindig azzal utasította el, hogy egy libanoni drúz herceg fiaként nem vehet el egy táncosnőt. Végül minden területen különváltak útjaik és Samya egy ideig külföldön dolgozott. Franciaországban az Ali Baba és a negyven rabló című filmben együtt játszott a híres komikussal, Fernandellel. Hollywoodban együtt dolgozott Robert Taylorral a Királyok völgye  filmjében. Férjhez ment egy amerikaihoz, aki áttért az iszlám vallásra miatta, de a kapcsolat nem tartott sokáig. Visszatért Kairóba és egy ideig ismét Farid el-Atrash-sal dolgozott. Aztán összeházasodott a híres egyiptomi színésszel, Rushdi Abazával és egy kislányuk született. Második válása után teljesen hátat fordított a színpadnak és a filmezésnek. Utolsó filmje 1972-ben készült. Mint táncos, egy rövid időre még visszatért. Aztán 1984-ben eltűnt a nyilvánosság elől és alig hagyta el otthonát. Visszautasított minden ajánlatot, amelyben tanítani vagy fellépni hívták és 1994-ben bekövetkezett haláláig teljes visszavonultságban élt.
Táncstílusa követők generációira hatott és hat ma is. Életteli, folyamatos fátyolmunkája, nemes karmozdulatai és elegáns attitűdje, valódi hollywoodi mosolya, az egyiptomi tánc fénykorának egyik legcsodálatosabb alakjává tették.

NAIMA AKEF
A Kelet Isadora Duncan-je
Samya Gamal és Tahiya Karioka mellett Naima Akef a XX. századi egyiptomi táncművészet egyik kiemelkedő alakja. Sajnos korán bekövetkezett halála miatt Egyiptomon kívül nem vált ismertté.
Naima Akef az egyiptomi Tantaban született 1929-ben (egyes források 1932-t, mások 1922-t adnak meg) egy szegény cirkuszi mutatványos családban. Mint a négy lány egyike sem, ő sem járt iskolába, de írni-olvasni megtanult. Nagyapja, a valamikori gizai iskolai tornatanár látott egy olasz cirkuszt Kairóban. Annyira elbűvölte az előadás, hogy úgy döntött, feladja az állását és ő maga is alapít egy kis társulatot, Akef Cirkusz néven. Mire Naima három éves lett, már előadóművész és akrobata volt, tízéves korában kötélen táncolt.
Miután szülei elváltak, anyja saját akrobata csoportot alakított két lányával, Awlad Akef néven. Kairó különböző klubjaiban és kaszinóiban nagy sikerük volt. Naima táncos karrierje a Casino Badiaa-ban kezdődött. Annak ellenére, hogy Naima sohasem volt hivatalosan Badiaa csoportjának tagja, rendszeresen helyettesített ott, ha valaki hiányzott, vagy beteg volt. Nagy szerencse várt rá tizenhatodik születésnapján, amikor Badiaa megengedte, hogy műsorában szólót táncoljon. Tehetsége kiugró volt, a közönség rajongott érte. Emiatt viszont a csoport tagjai irigyek és féltékenyek lettek rá. Otthagyta a Casino Badiaa-t és annak riválisához, a Kitkat-Clubhoz szerződött, amelyet Badiaa egykori tanítványa Beba Aizzeddin vezetett.
A clubok és kaszinók színpadáról karrierje a filmstúdiókba vezetett. Ezt annak köszönhette, hogy találkozott a híres filmrendezővel, Hussein Fawzy-val, aki megjegyezte a tehetséges lányt, amikor egyszer a Kitkat-Clubban táncolni látta. A férfi már túljárt az ötvenen, Naima pedig még nem volt húsz. Ez nem volt akadálya annak, hogy egymásba szeressenek és összeházasodjanak.
Megkezdődött Naima színészi, énekes és táncos filmkarrierje. A színházhoz és a klubokhoz sem lett hűtlen. A kormány által működtetett első hivatalos musical és opera színházat a modern egyiptomi színjátszás alapítója, Zaki Toleimat vezette. Naima Akef és a később híressé vált táncos-koreográfus Mahmoud Reda együtt játszották a főbb szerepeket a Ya Leil Ya Ain című operettben. 1957-ben, amikor a színházat vendégszereplésre Moszkvába hívták, Naima Akef részt vett egy táncfesztiválon a legendás Bolsoj Színházban, ahol váratlanul első helyezést ért el. Fényképével tele voltak az újságok és a Kelet Isadora Duncanjeként emlegették.
A színpadi játék mellett folytatta sikeres filmkarrierjét. Körülbelül tíz év után elvált Hussein Fawzy-tól. Második házasságából, Samy Abdel-Halimmal született egy kisfia, Muhammad.
Karrierje csúcspontján, 1966, április 21-én hunyt el Kairóban. Régi, fekete-fehér filmjein megcsodálhatjuk mély átéléssel előadott, kifejező táncstílusát és csodálatos hangját.
Egyike volt a sokoldalú egyiptomi tehetségeknek. Művészetével mindig inspirálni fogja a világ táncosait.

Aisha német nyelvű írása alapján írta Balla Tünde Aziza