A nagy műben énekesek, zeneszerzők, producerek, és kritikusok őszintén elmondják a véleményüket, érdekes történeteket mesélnek, és felidézik a salsa múltját. Az itt olvasható interjúkban nyíltan beszélnek dicsőségről és bukásról, nem megkerülve a rasszizmus kérdését, mivel a latin-amerikai zenészeknek keményen meg kellett küzdeniük a negatív előítéletekkel.

A fotóművész szerzőnő 1988 óta követi figyelemmel a zenészek életét, és nem volt könnyű összegyűjtenie a 416 oldalas könyv megjelentetéséhez szükséges pénzt. A borítón a salsa királynője, a kubai Celia Cruz látható jellegzetes flitteres ruhájában, lábai előtt égő gyertyák, amelyek a zene istennőjét dicsőítik. Állítólag Celia egy koncerten kétszer-háromszor is átöltözik, és nemcsak látványos ruháival és cipőivel, de jelenlétével, és sugárzó karizmájával is betölti az egész színpadot.

A könyv célja, hogy közvetlenebbül mutassa be a művészeket, teret hagyva nekik, hogy elmesélhessék tapasztalataikat, ezáltal informális stílusban, és hitelesen fogalmazódjon meg a salsa története. A zenészek beszédmódján nem változtattak, így jól tükröződik Celia Cruz akadémikus, de humoros stílusa, a politizáló Rubén Blades intellektualitása, miközben Joe Cuba, jellegzetes "spanglish" nyelvezetével az utca emberét testesíti meg.